Béla a veszedelem elhárítása után sokat tett a fejlődő kereszténység és nemzeti művelődés érdekében; különösen az ipar, kereskedés és a pénzügy rendezésére, s a közjólét emelésére. Midőn 1063-ban IV. Henrik császár gyámjai előkészületeket tettek a Németországba menekült Salamon igényeinek támogatására, Béla megelőzte őket és Ausztriába küldte seregeit. A szerencse nem kedvezett vállalkozásának, de Béla nem csüggedt, hanem fokozott buzgalommal folytatta előkészületeit, melyek közben Dömösön összeomló trónja halálosan megsebezte.
Az általa alapított szekszárdi apátságban temették el.
2011. január 24., hétfő
2011. január 23., vasárnap
IV. Béla uralkodása
Apját, II. András királyt követte a trónon annak halálakor. Viszonyukat már korábban is burkolt, majd nyílt viszálykodás jellemezte. Első intézkedéseivel világossá tette, hogy minden tekintetben szakítani kíván elődje politikájával. Politikai ideálja az első Árpádok korlátlan hatalma volt, célja pedig III. Béla kora dicsőségének visszaállítása. Az apja által juttatott „haszontalan és felesleges örökadományok” visszavételével próbálta gyengíteni a bárókat, saját hatalmát pedig erősíteni.
A király politikájával szembeni elégedetlenség oly nagy volt, hogy 1239-ben Béla kénytelen volt felhagyni az adományok visszavételével. A válságot tovább mélyítette a kunok befogadása. Ők Béla engedélyével telepedtek le az országban, ám – elsősorban nomád életmódjuk miatt – összetűzésekbe keveredtek a helyi nemességgel. Béla azért fogadta be a kunokat, mivel a kunok jelentős haderőt képviseltek, ezenfelül a király a kereszténység terjedését látta a kunok befogadásában, ők ugyanis pogányok voltak.
A király politikájával szembeni elégedetlenség oly nagy volt, hogy 1239-ben Béla kénytelen volt felhagyni az adományok visszavételével. A válságot tovább mélyítette a kunok befogadása. Ők Béla engedélyével telepedtek le az országban, ám – elsősorban nomád életmódjuk miatt – összetűzésekbe keveredtek a helyi nemességgel. Béla azért fogadta be a kunokat, mivel a kunok jelentős haderőt képviseltek, ezenfelül a király a kereszténység terjedését látta a kunok befogadásában, ők ugyanis pogányok voltak.
2011. január 21., péntek
Lovagi kúltúra
Most egy nap 2 is írtam remélem örültök
A lovagi kultúra kialakulásának alapvető feltétele a helyhez kötött királyi udvartartás volt, ami Magyarországon először III. Béla (1172- 1196) uralkodása alatt jött létre. A király a különböző pénzjövedelmeiből - adók, bányajog, stb. - pompás királyi székhelyeket alakított ki, melyek kiváló otthont teremtettek a lovagi kultúra létrejöttének. Az első ilyen királyi székhely Esztergom volt, majd a tatárjárás után IV. Béla Budát, később Károly Róbert pedig Visegrádot választotta ki udvara színhelyéül. Nagy Lajos felváltva Visegrádon és Budán tartotta udvarát; Zsigmond idejében pedig véglegesen Buda vált a magyar királyok székvárosává.
A királyi udvar lovagi kultúrájának fejlődése a király hatalmi súlyának, illetve a nemzetközi kapcsolatok intenzitásának függvénye volt. Károly Róbert uralkodásának utolsó évtizedétől kezdve a 14. századra a magyarok külföldi kapcsolatainak virágzása jellemző. A különböző nemzetiségű királynék (pl.: az olasz Estei Beatrix, II. Endre egyik felesége) tekintélyes kísérettel érkeztek Magyarországra „Európa legfényesebb lovagi központjaiból", illetve maga a magyar királyi udvar is az uralkodók kedvelt találkozó helye volt. Például Károly Róbert uralkodása alatt 1335-ben Magyarországon rendezték meg a lengyel és cseh király részvételével a visegrádi kongresszust vagy 1396-ban is Budán gyűlt össze az európai lovagság utolsó nagy seregszemléjére; uralkodók, hercegek, marsallok, Nyugat-Európa lovagjainak legjava jelent meg, hogy a magyar király vezetésével részt vegyen a török ellen indított keresztes hadjáratban.
Ennek a szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszernek köszönhető, hogy a nyugat-európai lovagi életforma, szokások, kultúra és művészet meghonosodott Magyarországon is. Az ilyen találkozók alkalmával pedig természetesen lovagi tornák, bajvívások, lakomák, vadászatok, solymászat, táncok és egyéb látványosságok szórakoztatták az egybegyűlteket, művészeti programokkal (költészet, ének) fűszerezve.
Nyugat-európai mintára megalakultak a magyar udvari lovagrendek is, mint például a Szent György lovagrend 1326-ban. Kialakult a szent és hősi lovagi eszmények kultusza: a sátánt pokolba taszító Szent Mihály arkangyalé, a sárkányölő Szent Györgyé, de legfőképpen a pogányokon mindig győzelmet arató Szent László királyé. Ö lett a magyar lovagkirályok legfőbb eszményképe, Nagy Lajos is élete legfőbb céljának azt tekintette, hogy az ő nyomába lépjen.
A hősi lovagi eszmények mellől azonban nem hiányozhatott a hedonizmus sem, a féktelen életélvezet, a szerelmi kaland és kicsapongás. De míg a 13. század elején mindez csak egy szűk udvari elitnek az életformája, addig két évszázad múlva Zsigmond környezete már a nemzetközi botránykrónikák gyakori témája.
Mindemellett a magyar lovagi kultúrának fontos történelmi szerepe is volt. Az ősi kultúra elsorvadása után ugyanis ez hozott először világi színt a magyar művelődésbe. A földi élet megszépítésére, élvezetére való törekvések a középkori fejlődés pozitív jelenségei, azonban ezt az életszemléletet is áthatotta a vallásosság.
Az udvari és lovagi kultúra értékeiről, eredményeiről elsősorban a művészi, valamint irodalmi alkotások tanúskodnak.
A lovagi kultúra kialakulásának alapvető feltétele a helyhez kötött királyi udvartartás volt, ami Magyarországon először III. Béla (1172- 1196) uralkodása alatt jött létre. A király a különböző pénzjövedelmeiből - adók, bányajog, stb. - pompás királyi székhelyeket alakított ki, melyek kiváló otthont teremtettek a lovagi kultúra létrejöttének. Az első ilyen királyi székhely Esztergom volt, majd a tatárjárás után IV. Béla Budát, később Károly Róbert pedig Visegrádot választotta ki udvara színhelyéül. Nagy Lajos felváltva Visegrádon és Budán tartotta udvarát; Zsigmond idejében pedig véglegesen Buda vált a magyar királyok székvárosává.
A királyi udvar lovagi kultúrájának fejlődése a király hatalmi súlyának, illetve a nemzetközi kapcsolatok intenzitásának függvénye volt. Károly Róbert uralkodásának utolsó évtizedétől kezdve a 14. századra a magyarok külföldi kapcsolatainak virágzása jellemző. A különböző nemzetiségű királynék (pl.: az olasz Estei Beatrix, II. Endre egyik felesége) tekintélyes kísérettel érkeztek Magyarországra „Európa legfényesebb lovagi központjaiból", illetve maga a magyar királyi udvar is az uralkodók kedvelt találkozó helye volt. Például Károly Róbert uralkodása alatt 1335-ben Magyarországon rendezték meg a lengyel és cseh király részvételével a visegrádi kongresszust vagy 1396-ban is Budán gyűlt össze az európai lovagság utolsó nagy seregszemléjére; uralkodók, hercegek, marsallok, Nyugat-Európa lovagjainak legjava jelent meg, hogy a magyar király vezetésével részt vegyen a török ellen indított keresztes hadjáratban.
Ennek a szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszernek köszönhető, hogy a nyugat-európai lovagi életforma, szokások, kultúra és művészet meghonosodott Magyarországon is. Az ilyen találkozók alkalmával pedig természetesen lovagi tornák, bajvívások, lakomák, vadászatok, solymászat, táncok és egyéb látványosságok szórakoztatták az egybegyűlteket, művészeti programokkal (költészet, ének) fűszerezve.
Nyugat-európai mintára megalakultak a magyar udvari lovagrendek is, mint például a Szent György lovagrend 1326-ban. Kialakult a szent és hősi lovagi eszmények kultusza: a sátánt pokolba taszító Szent Mihály arkangyalé, a sárkányölő Szent Györgyé, de legfőképpen a pogányokon mindig győzelmet arató Szent László királyé. Ö lett a magyar lovagkirályok legfőbb eszményképe, Nagy Lajos is élete legfőbb céljának azt tekintette, hogy az ő nyomába lépjen.
A hősi lovagi eszmények mellől azonban nem hiányozhatott a hedonizmus sem, a féktelen életélvezet, a szerelmi kaland és kicsapongás. De míg a 13. század elején mindez csak egy szűk udvari elitnek az életformája, addig két évszázad múlva Zsigmond környezete már a nemzetközi botránykrónikák gyakori témája.
Mindemellett a magyar lovagi kultúrának fontos történelmi szerepe is volt. Az ősi kultúra elsorvadása után ugyanis ez hozott először világi színt a magyar művelődésbe. A földi élet megszépítésére, élvezetére való törekvések a középkori fejlődés pozitív jelenségei, azonban ezt az életszemléletet is áthatotta a vallásosság.
Az udvari és lovagi kultúra értékeiről, eredményeiről elsősorban a művészi, valamint irodalmi alkotások tanúskodnak.
Középkori kínzások
Kínai harang-beültették az embert a harangba majd a hóhér az ítélet alapján meghatározott ütést mért a harangra.
Következménye:Az elitélt elvesztette a hallását,az idegrendszerét is tönretette,elharapta nyelvét,őrületében szétmarcangolta a saját arcát.Először hagyták így szenvedni majd egy kardal elvágták a nyakát.
Kilencfarkú macska-a kersztrefeszítés előtt alkalmazták a római korbács helyett.Hajókon volt a népszerű.A kilenc hosszú kötélpászmából álló eszköz hatásfokát növelte a kötélfonatokra rögzített számtalan él3es,egyes szegecs.Egyszer használatos volt.Ennek praktikus oka hogy a rátapadt vérrögök a következő használat alkalmával a felszakadó sebekben fertőzést okozhattak.
Korbácsolás-ezt gondoom mindenki ismeri hogy az elitéltet kikötötték félmeztelenre levetkőztették és véresre szétverték a hátát.Olvastam hogy valahol nemolyanrég még alkalmazzák/alkalmazták ezt a módszert ha a nők hűtlenek vagy megcsalják a férjüket akkor őket megkorbácsolják.
A Nürnbergi Vasszűz-Nürnbergi Vasszűz ezen kínzóeszközök talán legjelesebb képviselője. A legbrutálisabb, leginkább pervertált és végsőkig horrorisztikus igényeket is kielégítő találó elnevezésű tákolmány két ajtóval funkcionált. Az ajtók kizárólag kívülről voltak nyithatóak, belső részükre ugyanis kiálló hegyek sokaságát rögzítették. Ha az ajtókat becsukták, a hegyek természetesen az áldozatba fúródtak.
A vasálarc-A felületesebb képzelőerővel rendelkezők számára a vasálarc nem is tűnik olyan szörnyűségesnek. Való igaz, viselete nem okozott olyan intenzív fájdalmat, mint mondjuk az ujjak satuban történő összepréselése; ám az efféle hozzáállás eléggé megtévesztő. Gondoljunk csak bele: a kívülről erősen lelakatolt, le nem húzható, mindössze aprócska száj, orr és szemnyílással ellátott, eleve szűkre tervezett álarc vasának hideg érintése, viselőjének az évek során elkerülhetetlenül deformálódó arca, a folyamatos nyomás és a gyér levegő miatt bőrének lassú, fokozatos elhalása, az ezzel járó lélektani fájdalmak, az örökös megalázottság, a bizonytalanságérzet és végül az identitás elvesztése. Egyetlen esztendőnyi vasálarc viselés után sem lehetett többé normális embert faragni abból, aki keresztülment eme szörnyű tortúrán. Kínzóeszköz volt ez, mégpedig a leginkább rettenetes fajtából való.
Agyonlövés-Az agyonlövést vagy egy személy, vagy kivégzőosztag hajtja végre. A halál rendszerint egyszerre több tényező következtében lép fel: megsérülnek életbe vágóan fontos szervek, mint például a szív, kár éri a központi idegrendszert, vagy az elítélt elvérzik.
Ha a golyó általi kivégzést kivégzőosztag hajtja végre, lehet, hogy az eszméletvesztés nem következik be azonnal, mivel a lövést leadók meglehetős távol állnak az elítélttől, s ez csökkenti a lövések pontosságát. Ráadásul gyakran arra utasítják a kivégzőosztag tagjait, hogy a testre lőjenek, mert itt nagyobb a találati valószínűség, mint a kisebb fej esetében.
Akasztás-gondolom ezt mindenki ismeri de ha nem leírom :)
A középkorban gyakori volt hogy így végezték ki az embereket.Általában kitört a nyakuk és gyorsan meghaltak de akinek nem tört ki a nyaka azt hagyták a kötélen megfulladni.Szerintem ez lehet az eggyik legrosszabb halál :S
Az eretnek villája-Ezt a négyágú eszközt az eretnekséggel gyanúsított áldozatok szegycsontjába szúrták, miközben gondosan gátolták a fej mozgatását. Végül a gyanúsított már csak mormogni tudott, azt is alig hallható hangon.
Cséplőlánc-Ez valójában egy cudarul feldíszített korbács volt, mely borotvaéles, lapos és ovális láncokból állt, de igény szerint ékesítették még speciális applikátumokkal, melyek hegyes, éles szélű, levél formájú fémpengék voltak, amiket összefontak még egy dupla lánccal, amely négy jókora vascsillagban végződött.
Csonkolás-A meglehetősen egyszerű eljárást szigorú szabályok igazgatják, amelyek betartása jóval nagyobb hatékonyságot, vagyis fájdalmat eredményez. A fokozatosság elve a felfelé haladást írja elő, a csukló után a kar, végül a váll alatt történő vágások alkalmazását. Mindig az eset súlyossága alapján döntöttek tehát az amputálásról, mely ugyebár nem igényelt orvosi közreműködést.
Következménye:Az elitélt elvesztette a hallását,az idegrendszerét is tönretette,elharapta nyelvét,őrületében szétmarcangolta a saját arcát.Először hagyták így szenvedni majd egy kardal elvágták a nyakát.
Kilencfarkú macska-a kersztrefeszítés előtt alkalmazták a római korbács helyett.Hajókon volt a népszerű.A kilenc hosszú kötélpászmából álló eszköz hatásfokát növelte a kötélfonatokra rögzített számtalan él3es,egyes szegecs.Egyszer használatos volt.Ennek praktikus oka hogy a rátapadt vérrögök a következő használat alkalmával a felszakadó sebekben fertőzést okozhattak.
Korbácsolás-ezt gondoom mindenki ismeri hogy az elitéltet kikötötték félmeztelenre levetkőztették és véresre szétverték a hátát.Olvastam hogy valahol nemolyanrég még alkalmazzák/alkalmazták ezt a módszert ha a nők hűtlenek vagy megcsalják a férjüket akkor őket megkorbácsolják.
A Nürnbergi Vasszűz-Nürnbergi Vasszűz ezen kínzóeszközök talán legjelesebb képviselője. A legbrutálisabb, leginkább pervertált és végsőkig horrorisztikus igényeket is kielégítő találó elnevezésű tákolmány két ajtóval funkcionált. Az ajtók kizárólag kívülről voltak nyithatóak, belső részükre ugyanis kiálló hegyek sokaságát rögzítették. Ha az ajtókat becsukták, a hegyek természetesen az áldozatba fúródtak.
A vasálarc-A felületesebb képzelőerővel rendelkezők számára a vasálarc nem is tűnik olyan szörnyűségesnek. Való igaz, viselete nem okozott olyan intenzív fájdalmat, mint mondjuk az ujjak satuban történő összepréselése; ám az efféle hozzáállás eléggé megtévesztő. Gondoljunk csak bele: a kívülről erősen lelakatolt, le nem húzható, mindössze aprócska száj, orr és szemnyílással ellátott, eleve szűkre tervezett álarc vasának hideg érintése, viselőjének az évek során elkerülhetetlenül deformálódó arca, a folyamatos nyomás és a gyér levegő miatt bőrének lassú, fokozatos elhalása, az ezzel járó lélektani fájdalmak, az örökös megalázottság, a bizonytalanságérzet és végül az identitás elvesztése. Egyetlen esztendőnyi vasálarc viselés után sem lehetett többé normális embert faragni abból, aki keresztülment eme szörnyű tortúrán. Kínzóeszköz volt ez, mégpedig a leginkább rettenetes fajtából való.
Agyonlövés-Az agyonlövést vagy egy személy, vagy kivégzőosztag hajtja végre. A halál rendszerint egyszerre több tényező következtében lép fel: megsérülnek életbe vágóan fontos szervek, mint például a szív, kár éri a központi idegrendszert, vagy az elítélt elvérzik.
Ha a golyó általi kivégzést kivégzőosztag hajtja végre, lehet, hogy az eszméletvesztés nem következik be azonnal, mivel a lövést leadók meglehetős távol állnak az elítélttől, s ez csökkenti a lövések pontosságát. Ráadásul gyakran arra utasítják a kivégzőosztag tagjait, hogy a testre lőjenek, mert itt nagyobb a találati valószínűség, mint a kisebb fej esetében.
Akasztás-gondolom ezt mindenki ismeri de ha nem leírom :)
A középkorban gyakori volt hogy így végezték ki az embereket.Általában kitört a nyakuk és gyorsan meghaltak de akinek nem tört ki a nyaka azt hagyták a kötélen megfulladni.Szerintem ez lehet az eggyik legrosszabb halál :S
Az eretnek villája-Ezt a négyágú eszközt az eretnekséggel gyanúsított áldozatok szegycsontjába szúrták, miközben gondosan gátolták a fej mozgatását. Végül a gyanúsított már csak mormogni tudott, azt is alig hallható hangon.
Cséplőlánc-Ez valójában egy cudarul feldíszített korbács volt, mely borotvaéles, lapos és ovális láncokból állt, de igény szerint ékesítették még speciális applikátumokkal, melyek hegyes, éles szélű, levél formájú fémpengék voltak, amiket összefontak még egy dupla lánccal, amely négy jókora vascsillagban végződött.
Csonkolás-A meglehetősen egyszerű eljárást szigorú szabályok igazgatják, amelyek betartása jóval nagyobb hatékonyságot, vagyis fájdalmat eredményez. A fokozatosság elve a felfelé haladást írja elő, a csukló után a kar, végül a váll alatt történő vágások alkalmazását. Mindig az eset súlyossága alapján döntöttek tehát az amputálásról, mely ugyebár nem igényelt orvosi közreműködést.
2011. január 18., kedd
Középkori városok
A középkori városok külső képe más volt, mint a mai városoké. Rendszerint magas fa-, gyakrabban kőtornyokkal és erős kapukkal ellátott kőfalak vették körül őket, s a falak előtt mély árkok húzódtak. Így védekeztek a feudális urak és más ellenséges támadások ellen. A középkori várost övező falak, azonban az idők folyamán olyan szűkké váltak, s nem tudták befogadni az összes városi építményt. Ezért a falakon kívül lassanként létrejöttek az alsóvárosok, amelyekben elsősorban iparosok laktak, mégpedig gyakran úgy, hogy egy szakma művelői egy utcába tömörültek. Így jöttek létre a kovácsok, a fegyverkovácsok, az ácsok, a takácsok, stb. utcái. Az alsóvárosokat aztán újabb falakkal, erődítményekkel vették körül. Mivel a falak akadályozták a város terjeszkedését, az utcák rendkívül szűkek voltak, s mert a házak emeleteit gyakran lépcsőzetesen előreugróra építették, az utca két oldalán épült házak tetőzete majdnem összeért. A szűk és görbe utcák mélyére alig hatolt be a napsugár. A kisebb állatok, kecskék, juhok, disznók a városon belül legeltek. A disznók kitűnő táplálékra találtak az utcákra kidobott szemétben, ételmaradékban. Az egészségtelen körülmények között gyorsan terjedt a városokban a járvány, pusztított a tűzvész.
2011. január 17., hétfő
Játékok
A gyerekek nagyjából hétéves korukig szabadon játszhattak, kószálhattak. Sok játékuk megegyezett a maiakkal:
fejtörők, kiszámolók, körjátékok, fogócska,bújócska,birkózás. Kedveltek voltak a golyós és pörgettyűs játékok is. A nagyobbaknak és a felnőtteknek azonban már kevés idejük maradt játszani, hiszen amíg világos volt, mindenki dolgozott, aki képes volt erre. A gyerekeknek legtöbbször az aprójószág gondozása jutott. A felnőttek esetenként táblás játékokkal játszottak, például malmot, dámát vagy sakkot.....
fejtörők, kiszámolók, körjátékok, fogócska,bújócska,birkózás. Kedveltek voltak a golyós és pörgettyűs játékok is. A nagyobbaknak és a felnőtteknek azonban már kevés idejük maradt játszani, hiszen amíg világos volt, mindenki dolgozott, aki képes volt erre. A gyerekeknek legtöbbször az aprójószág gondozása jutott. A felnőttek esetenként táblás játékokkal játszottak, például malmot, dámát vagy sakkot.....
Hajítógép
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)